1 év Németországban

Mostantól nem fogom napi lebontásban leírni az eseményeket, mert egy részt nem emlékszem hogy mi történt minden egyes nap, másrészt meg unalmas lenne a kedves olvasók számára. Ezért úgy döntöttem, hogy csak a fontosabb, érdekesebb dolgokat fogom leírni.

Egyik hétvégén a fogadótesómmal és a haverjaival elmentünk "nyaralni" Bleihlochtalsperre-re. Igen oda. Az egyik ismerősének van ott egy rendkívül szép és hangulatos kis házuk, ahol tudtunk aludni. Faház volt, és nem volt hideg, csak melegítőbe meg kabátba tudtam aludni. Az augusztus ellenére Németországban felettébb rossz az időjárás. Nappal olyan 10-15, este pedig olyan 6-8 fok van, és elég sokszor esik az eső. Ennek ellenére nagyon jól telt a hétvége. Sokat kártyáztunk, dartsoztunk, csónakáztunk, beszélgettünk (már beszélgetni is tudok németül!), szóval jól éreztük magunkat.

Keddenként a suliban 4 tesi órám van, 2 úszás és 2 ping-pong. Tanár hiányában mind a 4 órám elmaradt. Az emberek örültek, hogy "jeeeeeeeeeeeee mehetünk haza, elmarad a tesi!" én meg morogtam, hogy a p*csába, most akkor mit csinálok délután? Szerencsére improvizáltam, és egy másik tesi órára be tudtam surranni, ahol megcsináltam a saját edzésemet. Most már 110 húzóckodást csináltam 1 óra alatt, de a 160-hoz még mindig sokat kell fejlődni. Volt olyan izomlázam utána, hogy ihajcsuhajnyóccentség.

Az első ének/kórus órás élményem elég maradandó volt egy hétfői napon. Kb 2 perccel kezdés előtt értem be a teremben, és örültem, hogy van pár ismerős arc. Nem is lesz ez olyan rossz - gondoltam - és leültem az ismerősök mellé. Elkezdődött az óra, bejött a tanár (azt hittem egy másik az énektanár, gondoltam vagy tévedek vagy helyettesítik, sebaj), köszöntött mindenkit, majd mondta hogy mutatkozzak be stb, a szokásos. Mondtam magamról pár szót. Majd kezdődött az óra. "Hausaufgabe" Micsoda? Énekből házi feladat? Jaaaaaj mondom minek az. Majd észrevettem, hogy az egyik csaj előtt német könyv van. "Modortalan lyány, ének óra van és német könyv van előtte, micsoda dolog ez." Bezzeg az én időmben. Kezdett kicsi furcsa óra lenni. Mikor lesz éneklés? Amikor meghallottam, hogy Goethe-ről beszélnek, kicsit kellemetlenül éreztem magam. Most mi folyik itt? Ennyire buta lennék? Az óra közepe fele, sikerült rájönnöm, hogy nem ének, hanem német órán vagyok, ezt meg is erősítettem azzal, hogy megkérdeztem a társamat, hogy ez német óra-e, majd mondta, hogy igen. Hop hop. Az óra végén beszéltem a tanárral, és mondta, hogy az énekesek egy teremmel arrébb vannak. Ja jó, most már ezt is tudom. Vicces volt.

Jelenleg ennyi érdekesebb esemény jut eszembe, ha frissítem a memóriám akkor még írok.

Minden jót

Bali

Mielőtt elkezdeném írni a blogot, mindig meg kell néznem az órarendem, hogy milyen óráim voltak, valamint milyen esetleges programokon vehettem részt, ugyanis nem olyan könnyű egy egész hetet a fejben tartani. A kutya mindenségit neki. Na, nézzük csak.

Hétfőn csomó németóra (3), 2 angol, lyukas, majd kórus - igen kórus-. Komolyan mondom a legjobb óra a német az 5. osztályosokkal. A tanár nagyon jó fej, jól is tanít, és a gyerekek nem csak fizikailag vannak jelen az órán. Mellesleg ezen az órán értek a legtöbb mindent. Délután könnyűatlétika. A hétszázát, nem találom a tesi cuccom?! Végignéztem az összes lehetséges termet, ahol voltam, meg a közös cuccpolcot (talált tárgyak polca), de sehol nem találtam. Kicsit meditáltam, és ráeszméltem, hogy nincs pontos emlékem arról, hogy leraktam volna valahova. Lehet, hogy a buszon hagytam? Jaaaaaaj de ideges vagyok. Muszáj volt az első buszt elérni, hogy kiderítsem. Ezért megkértem az énektanárt, hogy "nem-e lehetne-e" hogy aznap kihagyjam a kórust, majd jövő héten bepótolom. Rendes volt, mondta, hogy menjek nyugodtan. Szaladás a buszhoz. 5 perccel előtte sikeresen megérkeztem. Sose vártam még ennyire buszra - érdemes megemlíteni, hogy abba volt a futócipőm, és az edző cuccom, aminek eszmei értéke felbecsülhetetlen-. Jött a busz. Mikor megpillantottam, hogy ott a tesi cuccom az első ülésen, akkor fellélegeztem. Nagyon megköszöntem a buszsofőrnek, hogy hátulról előre hozta a cuccom, és megőrizte. Utána mondott pár mondatot, és mivel nem értettem csak vigyorogtam és bólogattam. Na mindegy, a lényeg, hogy meg van a cuccom. Ne röhögjetek, de ilyen korban az ember már nincs a toppon. Majd ti is megtapasztaljátok. Délután atlétika edzés - szerencsére nem farmerben és iskolai cuccban- majd nyugodt hazamenetel.

Kedd. 4 németóra, ebből 2 külön német. Ismét világosabb képet kaptam a német nyelv rejtelmeiről, elég hasznosak ezek az órák. Kár, hogy csak heti 1-szer van. A 4 német után 4 tesi óra, hogy mennyire szeretem. Úgy volt, hogy 2000m futás lesz, de a rossz idő miatt 1 héttel korábban elkezdtük az úszást. Még szerencse, hogy volt fürdőgatyám, viszont törülközőm az nem (de erről majd később). Az úszás nagyon jól esett, a baj az volt, hogy lencsébe nem a legjobb úszni, ugyanis mindig vigyázni kell, hogy nehogy víz kerüljön az szemébe, mert akkor Sayonara drága lencse. Kb másfél órán keresztül mellúszás, a 4. "verseny" után már kicsit fárasztó volt, de még ment az őrjöngés hogy melyik csapat/úszó nyer. Mint említettem, törülközőm nem volt, így a szárítkozás némi nehézségbe ütközött. Próbáltam legyezni magam, de nem volt túl effektív. Majd az edzőpólómmal törülköztem meg (félig meddig), amiben a következő két órában tesiztem (hogy úgy mondjam, nem volt a legjobb ötlet). A tanár nagyon rendes volt, ugyanis mind a 4 órám vele van, és kocsival vitt vissza a suliba. Ismét 2 tesi - ping pong - egy 11.es osztállyal. Még szerencse hogy, egy részükkel van angolórám, és így "ismertem" vagy 3 embert. Bemelegítés, majd forgó. Voltunk vagy 25en. Eléggé adta. Elsőnek, amikor ütöttem, bele a hálóba. A nyertes tovább megy 1 asztallal és játszik a tanárral, a többiek pedig újra kezdik. Szerencsére a 3.nál tovább jutottam, és nagyon jókat játszottunk utána. Nagyon jól sikerült az óra.

A Szerda kicsit zsúfolt nap volt, de szeressük az ilyeneket. 1 órát megemlítenék, mielőtt a lényegre térnék. Ismét a híres 5. osztállyal volt órám, és titokban egy speciális töri órát tartottak. A lényege az volt, hogy a kicsit hoztak valamilyen régiséget, legyen az könyv, újság, fénykép, vagy bármiféle családi/régi dolog. Az egyik kislány zenét hozott (70-es évek), és 2 számot meg is hallgattunk, majd tanár elkezdett táncolni, majd pár kisgyerek is elkezdte ropni. Nagyon nagy hangulat volt. Jó hír: sikerült beszélnem a tesi tanárommal, és megengedte, hogy edzek az óráján, aminek nagyon örültem. Át is vedlettem, megjelentem az órán (senkit nem ismertem), bemelegítés, majd edzés. Dáni barátom által újonnan ajánlott edzéstervet kezdtem el, amely összesen 150 húzóckodás 1 óra alatt. Sajnos kijöttem a formából, csak 100-at tudtam csinálni, de így legalább van hova fejlődni - Dáni, igyekszem- . Viszont kell még 1 nap, amikor a suliban tudok edzeni, mert a heti 1 alkalom az édes kevés. Délután atlétika, gyakoroltuk a technikai dolgokat, de még nagyon sokat kell fejlődnöm, ha normálisan akarom csinálni. Este Rotary ülés, és eljött a kormányzó beszéded tartani, kár hogy nem értettem sok mindent. Este 10-re értem haza, majd mentem is alukálni.

Csütörtökön, ha jól emlékszem nem történt semmi különös. Volt dupla fizika órám, ami feldobta a napomat, de ezen kívül semmi extra.

Pénteken tűzriadó volt a suliban (csak próba), és mindenkinek tetszett, hogy kicsit elszakadtunk a szürke hétköznapoktól. Suli után fagylaltozás, összefutottam pár osztálytársammal, akikkel a délután további részét töltöttem meglehetősen jól. Majd indulás a stadionba (az atlétika színhelye). 20 éves az atlétika klub, volt nagy ünneplés meg sportolás. Kosárlabda bajnokságon is részt vettem (én szóltam előtte, hogy nem tudok kosarazni, de mondták, hogy nem baj, a lényeg hogy, legyen meg 1 csapat. "Ja jó"). Futottam, igyekeztem, ami tőlem telt azt megtettem, de a csapatunk a 6-ból 5. helyezést ért el. Nem árt, ha megemlítem, hogy volt 3 csapat, ahol komoly kosarasok voltak (ebből 1 csapat profi). Tőlük talán nem szégyen kikapni. A kisebbeket is lefoglalták különféle játékokkal, senki nem unatkozott. Este beszédet mondott a klubelnök, utána pedig szolid mulatozás, beszélgetés.

Szombat. Nagy nap ez Bad Sulza (ideiglenes lakhelyem) számára - a minden évben megtartandó falunap következett. Lényegében délután felvonulás, este pedig móka és kacagás. Volt vagy 50 csoport, akik beöltöznek különféle tradicionális/vicces/régi/érdekes cuccokba, és az egész városon keresztül felvonulnak. Az emberek pedig a járdán várják őket, (és a jóságokat), amiket esetleg kaphatnak az egyes felvonulóktól (teafű, cukorka, csoki, és még sok más finomság). Csináltam sok képet, majd feltöltöm facebookra.

Vasárnap pedig Lipcsébe utaztam az egyik Rotarys házaspárral, és a rövid programos Taiwani-i ifjúval, Micheal-el. Nagyon szép helyeken voltunk (szintén felteszem majd facebookra a képeket), mint például egy olyan helyen, ahol egy nagy körképet lehet megnézni (a  Feszti-körképhez tudnám hasonlítani, csak nem történeti, hanem természeti kép) rendkívül érdekes/csodálatos élmény volt. Elnézést kérek, de szavakkal nem lehet átadni.

Mozgalmas hetem volt, remélem ez a következőkben is így marad.

Alles gut

Bali

A hétfőről ugye már írtam váratlanul, most nézzük az egész hetet, a fontosabb történéseket fogom leírni, ami ezen a héten esett meg.

Keddenként van az iskolában dupla külön órám egy nagyon rendes tanárnővel. Az 1. órán beszélgetés, a másodikon pedig megtanította a present perfect-et. Végre tisztul a kép. Az utolsó két órám pedig tesi volt, rögtön felmérések következtek. 30m, 100m, meg távolugrás. Szerencsére sikerült megszerezni a jó jegynek megfelelő eredményt, viszont én nem kapok jegyeket. A kedd további részén - jelenlegi memóriám szerint -nem történt semmi különös. A jelenlegi memóriára hoznék egy példát A tanú című filmből: "-Kérem, ugyanebben a sorrendben mondja utánam a következő szavakat. Tintatartó, aligátor, búzavirág, csók, gyalupad, fogpiszkáló. Na? Ez eddig nem sok. -Nem, ez eddig nem sok.  -Próbálja.  -...Fogpiszkáló.. -Előről kezdje kérem!  -..Fogpiszkáló.  -Többre nem emlékszik?  -Most nem."

Szerda. Dupla angolom volt egy számomra addig ismeretlen osztállyal, és elég durvákat tanulnak. Voltak olyan szavak, amiket még életemben nem hallottam. Hát álljon már meg a menet kérem szépen. Elég durva szavakat tudnak, viszont a kiejtésük és a mondatszerkésztésük nem a legjobb. Majd következett az óra az 5. osztállyal. Most már kicsit lenyugodtak a kedélyek, de még mindig percenként hátrafordul valaki, és ez az óra is igen hamar eltelt. Ezután matek óra. A terem stimmelt, a tanár viszont nem. A 10. osztállyal voltam. A tanár olyan 130 kiló, olyan Bud Spencer beütéssel. Valamit mondott nekem, de nem értettem teljesen, hogy mit. Aztán kezdte is az órát, nem izgatta fel magát különösebben. A másodfokú egyenlet megoldása nagy probléma volt, elég sokat magyarázta, a diákoknak pedig fogalmuk sem volt, hogy miről is van szó. Végül megint dupla angol egy másik tanárral, semmi extra. Délután atlétika edzés fél 5kor, és 2kor végeztem. Semmi értelme haza menni mert, ahogy hazaérek indulhatok vissza a busszal. Az egyik ismerősöm nagyon rendes volt, felhívott magához. Neki meg kézilabda edzése volt fél 5 kor. Így elmentem hozzá. Akkor épp a bútorok átrendezése volt folyamatban, melyet szülei végeztek. A srác egyébként vietnámi származású, a szüleinek pedig van egy elég komoly, elegáns kínai étterme. Segítettem átvinni egy ágyat az étterembe, majd a srác mesélt a német "myvip"-ről ahol minden fiatal fenn van, és egyéb érdekel dolgokról amikről nem árt ha tudok. Megköszöntem hogy áthívott, majd atlétika edzés. Örültem neki, ugyanis még diszkoszt nem dobtam, és szombaton meg verseny. Kihasználtam az időt, amit lehetett azt gyakoroltam, nagyon jól esett. Edzés után vonattal vissza (6 után már nem jár busz). Elég drága a tömegközlekedés ami azt illeti, 2,8 euroba kerül 14km, és nincs kedvezmény a diákoknak. Deideges.

Csütörtök. 1. óra francia. Rájöttem hogy annyira nincsenek képbe franciából, hogy csak na. Semmit nem tanulnak. Volt dupla fizikám is, nagyon bírom a tanárt. Nagy beleéléssel magyaráz, mindent megtesz amit lehet, de a diákok tekintete - Veres Dénes Tanár Úr szavaival élve - opálos maradt. Nem sok közük van a dolgokhoz. Kérdezte tőlem a tanár hogy bent akarok-e maradni, mert ez nekem túl könnyű. Mondtam persze, jó kis ismétlés. Egy idő után már a venezuelai csajjal amőbáztam. A nap további részében semmi különös.

A péntek az a szép nap, 4 matek órám van egymás után. Nem árt készülni az egyetemre. Másnap viszont atlétika verseny, amennyire lehetett felkészültem testileg, lelkileg. Ezenkívül semmi extra.

Szombat! Az atlétika napja. Reggel 9től délután 5ig tartott. A 10 versenyszám a következő sorrendben: 100m, távolugrás, súlylökés, 400m, magasugrás, 60m gát, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 1500m. Ami nem ment jól az a magasugrás, meg a diszkoszvetés (a többi magamhoz képest nem olyan rosszul), de sikerült a 7 atlétikás közül az 1. helyen végezni. Megszereztem életem első aranyérmét. Volt egy komoly kézilabdás csapat is, akik szintén részt vettek, ők 10en voltak. Voltak durva srácok, olyan 19-35 év körüliek voltak vegyesen, és őket külön rangsorolták. Ha összesítenének mindenkit, akkor olyan 3-4. lettem volna, de inkább negyedik. Megtettem minden tőlem telhetőt, és jól éreztem magam, úgyhogy nagyon nagy élmény volt. A részletes eredményt, hogy miből mennyit értünk el majd következő héten kapjuk meg. Olyan 7re értem haza, majdnem elaludtam a vonaton. Amikor megérkeztem a család már vacsorázott. Csatlakoztam, majd megemlítettem, hogy nagyon fáradt vagyok. Ezután Stefan - a fogadótestvérem - a következő kérdést tette fel nekem: -Nincs kedved ma bejönni a városba?  Felkapom a fejem. –Dehogy nem. Nem is vagyok olyan fáradt. Röhögött az egész család. Elnéztünk Jenába, megismertem Stefan haverjait, jó fejek nagyon. Elmentünk moziba, 10 euróért egész jót aludtam ami azt illeti. Utána még szétnéztünk a városban, majd mentünk haza mert elég későre járt.

A vasárnap pihenéssel és egy kis némettanulással telt. Itt megtehetem, hogy nem csinálok semmit, elég új érzés, de sokszor nem szeretném űzni ezt a sportágat.

Alles gut

Bali

Mivel a mai - hétfői - nap meglehetősen jól sikeredett, gondoltam csak le kell hogy írjam, amíg friss az élmény. Kezdeném azzal hogy fel tudtam kelni időben. Reggeli, majd irány a buszhoz. Elég jó mert több osztályból ismerek embereket, akik mindig bemutatnak valakinek, a nevüket sajnálatos módon nem tudom mind megjegyezni, de azért jó mindig újakkal dumálni, ismerkedni. A suliban az első két órám német volt, a 6. osztályosokkal.  Mikor bementem kérdezték hogy jó helyen járok-e, mondtam hogy szerintem igen. Majd a tanterem számát megerősítetve mondtam hogy igen. Lassan jött is a tanár, és kezdődött az óra. Kicsit ugyan túlkorosnak, de ismét az általános iskolában éreztem magam. Köszönés, bla bla majd mondta tanár hogy mutatkozzak be. Ekkor mind a 25 ifjú gyermek egyszerre hátrafordult, és rám szegezték tekintetüket. Mondtam magamról pár mondatot, majd amikor oda érkeztem hogy "Ich bin 18 Jahre alt." "Uuuuuuuu!" Ezután kezdődött a tanítás, nem sok mindent értettem, de többet mint az előző órákon. Nagyrészt a saját könyvemből tanultam, ezután nem volt semmi különös az órán. Következett a dupla angol, végre az az óra amin értettem szinte mindent. Igen tudom németül kell tanulnom - üzenve ezt szüleimnek - de néha nem árt egy kis angol sem. Jó ismétlés volt. Ezután megkajáltam, és nem volt máshol hely az ebédlőben csak a kicsiknél. Leültem, köszöntem és "Guten Apetit. Danke. Motyogtak egy kicsit egymás között, majd kérdeztek valamit. Mivel a németem még fejlesztésre szorul, ezért kb 5 percbe telt mire rájöttem mit akarnak activity-angol-német segítségével. Velük lesz a következő órám - 5. osztály -. Miután megkajáltam, mentem is fel velük a terembe. Ott is néztek mint Rozi a moziba, de az ebédlőben pár gyermekkel már lespanoltam, úgyhogy valamivel könnyebb volt. Megszólalt a csengő. Lassan megérkezett a tanár, Mr. Jank. Eddigi ittlétem során a legjobb óra következett. Köszönés, miegymás, mondta hogy van egy vendégünk - itt is egyszerre 27 tekintet hirtelen rám - és hogy mutatkozzak be, de menjek ki az osztály elé. Kimentem, bemutatkoztam. A tanár kérdezett pár dolgot Magyarországról, én meg válaszoltam. Majd mondta a kicsiknek hogy na akkor most ti kérdeztek. Kérdeztek mindenfélét, amikor nem értettem, mondta a tanár hogy próbáld meg másképp mondani, az ifjú nagy nehezen megkérdezte másképp, de aztán már értettem. Kérdeztek mindenfélét, mit sportolok, van-e barátnőm, mi szeretnék lenni, mióta vagyok Németországban, a beszélgetés nekik is meg nekem is tetszett. Próbáltam elmagyarázni, hogy mit sportolok - calisthenics - rajzoltam a táblára, mondtam hogy a gyűrűhöz hasonlít. Kérdezték azt is, hogy mennyit tudok húzóckodni (mondtam hogy kb 15-20at, akkor a tipikus "Uuuuuuuuuuuu", majd folytatódott a beszélgetés). Egyéb kérdések? 20 kicsi emeli fel a kezét. Nevetünk a tanárral, ő meg mondta hogy én szólítsak. Lányos zavaromban hirtelen nem tudtam mi van, majd csal szólítotam, de nem maradt mindenkire idő mert az órai anyaggal is haladni kellett. Visszamentem a helyemre, majd 10 másodpercenként egy ifjú hátrafordult, szemügyre vette a fizimiskámat, majd visszafordult. Vicces volt. Az órai anyagra maradt kb 7 perc. Nagyon hamar elment az óra. Érezhető volt a különbség a 2 németóra között. Ezután lyukas óra, majd hazamenetel. Még suliban szólt az egyik haverom, hogy hétvégén ráérek-e. Mondom persze, mire? Atlétika verseny lesz. Elmosolyodtam, mondtam, hogy szeretem az atlétikát de nem értek a lovakhoz. Nekem kecskéim voltak. Azt mondja az nem baj, nem lesz nagy verseny csak ilyen baráti. Végülis egy próbát megér. Aznap szólt hogy ja, ma van edzés. Suhantam is haza, volt 5 percem bepakolni az edzőcuccom, majd mentem a buszhoz, és vissza megint Apoldába. Mivel lefényképeztem egyszer a térképet, ezért a fényképezőgépemmel tájákozódtam, majd sikeresen megtaláltam az atlétika színhelyét. Nagyon rendes az edző, és jól beszél angolul. Aztán csak beneveztem a baráti versenyre, kíváncsi vagyok milyen lesz. Egyébként ez könnyűatlétika, és 10 versenyszám lesz majd: 100m, 400m, 1500m futás, 80m gát, magasugrás, távolugrás, rúdugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés és súlylökés. Most életemben ugrottam először rudat(haha) - egyébként nem a hivatalos rúdugrás, hanem lényegében távolugrás rúd segítségével - és először hajítottam gerelyt. Nagyon tetszett, heti 2 edzés lesz amire járni is fogok. Szerdán lesz a másik, nem ártana diszkoszt is vetni ha már ennyire belejöttem. Nagyon jó volt, mindig is ki akartam próbálni az atlétikát. Gondoltam leírom ezt a mai napot ugyanis felemelően sikerült.

Minden jót

Bali

Péntek, elég jól telt. Dupla biológia, dupla matek és dupla történelem. Hazudnék ha azt mondanám hogy a matekon kívül értettem volna hogy miről volt szó. Bár matek órán sem voltam 100-as, ugyanis a szöveges feladatok kevésbé mentek jól. No de hát megesik az ilyen. Remélem idővel ez változni fog. Iskola után rögtön mentem is haza, ugyanis készülődni kellett a fogadótesóm búcsúbulijára. 40 ember volt hivatalos, és kb annyian is voltak. Elég korrekt volt a party ami azt illeti. Előtte segítettem természetesen amiben tudtam (például: home made pizza volt, és én raktam a vegetáriánus pizzára az uborkát és a paradicsomot szép sorban). Ez volt életemben az első vegetáriánus pizza amit láttam/ettem. Természetesen volt sonkás pizza is, de az viszonylag hamar (kb 5 percen belül) elfogyott. Az emberek rendesek, viccesek voltak és nem tetszett nekik hogy nincs a kezemben sör. Miután elmondtam a játékszabályokat szintén nem tetszett nekik hogy nincs a kezemben sör, de muszáj volt tartani magam. Ezután másfelé orientálódtam, odamentem 2 osztálytársamhoz, Roberthez és Lucashoz, akik rendkívül viccesek és bolondosak. Velük ökörködtem az este nagy részében, móka és kacagás volt bőven. Nagyon jó volt a hangulat, jófejek az emberek, volt muzsika is, és sok emberrel megismerkedtem. Mivel aznap 6:20-kor keltem az iskola miatt, ezért fél 3-kor beadtam a kulcsot, muszáj volt elmennem aludni.

Szombaton aludtam sokáig - 10-ig - majd a szokásos reggeli, és olyan dél körül pedig ebéd. Nagyon jó idő volt - és az edzőnapom - úgyhogy nem volt kérdés, hogy délután mit fogok csinálni. Kifutottam a favorizált játszóteremre, és edzettem egy nagyot. Volt ott vagy 15 ifjú, olyan 12-14 év körüliek, és kicsit hülyének néztek. Mivel az érzés nem volt idegen, ezért nem volt rám nagy hatással. Folytattam az edzéstervem. Egyébként nem tudom, hogy miért, de nem ment olyan jól mint szokott. Hamarabb fáradtam és kevesebbet tudtam húzóckodni. Lehetséges hogy Németországban nagyobb a gravitációs térerősség mint Magyarországon, de az is lehet, hogy egyedül edzettem és nem volt meg a BKD feeling - a pólót természetesen hordom-. Majd az edzés végén hazafutottam. Nagyon jó érzés, ugyanis nem fáj a térdem. Csak jó ez a bogyó amit az orvos felírt, meg a futócipő is gondolom kíméli a lábam. Viszont elkövettem egy nagy hibát, letöltöttem a Starcraft 2-t (gamespoton 9.5-öt kapott, és a világ 2. legjobb játéka jelenleg a ranglista szerint) ami elvett jó pár órát az életemből. Még szerencse hogy a campaign-nak van vége.

Vasárnap nem történt semmi különös. Viszont este társasozott az egész család, ugyanis az apuka nemzetközi kamionsofőr, és másnap dolgozik és nem fogja látni a lányát 1 évig. Az élet játéka című játékot vették elő, aminek nagyon örültem ugyanis ismertem. Jól telt az este, volt sok nevetés, meg chips. Az est végén fényképeszkedés, most pedig írom amit olvastok. Holnap 6:15kor kelek, lesz 4 német meg 2 angolórám. Adni fogja. További kellemes estét kívánok annak aki holnap nem kel korán.

Alles gut

Bali
 

Szerda reggel rendkívül megörültem, ugyanis az anyuka adott nekem egy térképet Bad Sulzáról. Délután el is indultam egy felfedező útra, hogy megtekintsem a kisváros híres nevezeteségeit. A megtekintés összesen 3 óra hossza volt. Nem messze tőlem egy rendkívül szép park található (még jó hogy megemlítettem, ugyanis eszembe jutott hogy csináltam képeket, majd felrakom facebookra) melynek csodálatosságbában gyönyörködtem legalább 30 percen keresztül. Ezenkívül ismét megnéztem a híres Toskana Therme-t, a Bad Sulza-i gyógyfürdőt, amelynek szolgáltatásait emberek sokasága veszi igénybe Németország különböző részeiről érkezvén. És láttam még sok sok szép dolgot, megérte nagyon a túra. Este pedig indultam az első Rotary ülésemre, bevallom őszintén kicsit izgultam. Egy hotelnél volt az találkozó, egy kinti teraszon ültek a tagok. Megérkeztem, üdvözöltem mindenkit (csekély némettudásommal), ők is így tettek, majd kezdődött a Rotary ülés. Az elnök mondott beszédet, személyesen üdvözölt, kellemes 1 évet kívánt nekem, rendes volt nagyon, majd Rotarys zászlót cseréltünk. Egy idő után már elmúlt az izgalom, ugyanis láttam hogy mind nagyon jófejek, humorosak, barátságosak és befogadóak. Találkoztam a counselor-ömmel, és a második fogadócsaládommal is, ők is rendkívül jófejek. Ez nem volt elég, még svédasztalos vacsora is várt aznap este. Kell ennél jobb? Az egyetlen kellemetlenség az volt hogy nem nagyon értettem a prezentációt amit az egyik Rotarys csinált, remélem hamar megtanulom majd a nyelvet. Olyan 10 körül éprtünk haza, és nem sokkal utána mentem is aludni, ugyanis másnap - az első iskolanapomon - igen korán kell kelnem.

Csütörtökön, az első iskolanapomon 6:20 perckor keltem. Kevésbé lehetett látni az örömöt az arcomon mikor keltem, de sebaj. 7kor indultunk a buszhoz, voltak vagy 15-en a buszmegállóban, és a 7:20as busszal indultunk Apoldába. 7:40 körül érkeztünk meg, majd 7:50-55-re voltunk a suliban. A tornateremben volt a 11.osztálynak a megnyitó, ahova én is mentem, az igazgatónő és még 3-4 tanár volt jelen. Üdvözöltek és mondták hogy foglaljak helyet, majd kihív az igazgatónő és be kell mutatkoznom. 5 perc múlva valóban kihívott, mondott még pár szót németül (gondolom a szabályokkal kapcsolatban) csak pár dolgot értettem "Kein alcohol..." Röhögés. Átadta a szót, pár mondatot mondtam németül, majd angolul folytattam. Vicces volt nézni hogy 40 idegen ember rámszegezi a tekintetét, és akkor még improvizáljak németül mi? Majd biztos. A megnyitó után Dr. Eisenberger, a humoros és rendes angoltanárral és a fogadótesómmal összeállítottuk a saját órarendemet, melyet 8 hét múlva, az őszi szünet után majd változtatunk. Addig is lesz vagy napi 3-4 németóram az 5/6/7. osztályosokkal, pár angol/francia órám, 2 tesi, 2 fizika meg 5 matekórám. Elég extrém, de kell ilyen is. A mai meg a holnapi nap lébecolok egy random osztállyal, ennek is megvan a maga varázslatossága. Találkoztam a venezuelai lánnyal, ő már fél éve itt van, ő is a kicsiknél kezdte, és most már jól beszéli a nyelvet. Holnap már egyedül (!) - milyen kis ügyes vagyok - megyek iskolába és egyedül is jövök haza. Hoppá. Holnap lesz a fogadótesóm búcsúbulija, jól bevásároltunk, meg voltunk a városházán, és megkaptam a kinttartózkodási engedélyt 3 hónapra, majd a suliba meg kell mutassam az igazgatónőnek. Viszont végre elállt az eső, erre vártam vagy 1 órája. Kimegyek edzeni, találtam egy jó kis játszóteret, remélem nem fog megint esni az eső.

Alles gut

Bali

Vasárnap a 19:58-as vonattal indultam Németországba a Keletiből. A búcsúzás időtartama elhúzódott, ugyanis a vonat az indulással kb 40 percet késett, úgyhogy tovább integettem mint gondoltam. A kabin is menőbb volt mint gondoltam, olyan mint egy 3 csillagos szálloda kisméretű szobája. Kényelmes ágy, légkondícionálló, olvasólámpa, egy kisebb fajta csap ahol inni, fogat mosni illetve borotválkozni lehetett, 230V a laptopnak. Minden volt mi szem szájank ingere. Ezenfelül egy rendkívül rendes és jófej utazótársam volt, aki Berlinbe tartott (ugyanis kint él) és nagyon jól elbeszélgettem vele mindenféléről.Olyannyira jót beszélgettem vele, hogy mire észbe kaptam már hajnali 1 óra volt(kb 5 órát beszéltem vele), így maradt kb 4 órám aludni. Összesen a vonat 1 órát késett, de még így is bőven át tudtam szállni Drezdában, nem volt gond. A hosszú lépcsősor kevésbé tetszett mely először lefelé majd felfelé vezetett, ugyanis cuccom az volt rendesen - 26kg mindkét kézben, hátizsák, laptop - és úgy néztem ki mint egy karácsonyfa. De kell az ilyen is. IC volt amivel mentem tovább Weimarba, találtam fasza kis helyet, 2 hely a csomagoknak, 2 hely nekem meg a laptopnak. Eleinte csendesen vártam és gondolkoztam - az út 2 óra volt - majd láttam hogy felszáll egy öreg fószer, felcsapja a laptopját és menőzik. Mondom srááác ezt most komolyan gondolod? Elővettem nagy büszkén én is a laptopomat, gondoltam warcraft 3-azok egyet, aztán elvetettem a gondolatot és elkezdtem filmet nézni (A brand new life - valahogy a pendrive-on át került a gépemre, egy érdekes koreai film).  Kb 40. percnél tartottam, majd jött egy nő és egy férfi, majd pedig mondták hogy az az ő helyük ahol éppen ülök. Gondolom nekik megvolt a helyjegy az IC-n, mivel én még Magyarországon vettem a jegyet és nem konkrét vonatra szólt hanem kilóméterre, kénytelen voltam átadni a helyet. Nade sebaj az elkövetkezendő 40 percet kibírtam és szerencsésen megérkeztem Weimar-ba, ahol várt a fogadóanyukám és a fogadótestvérem. Kocsival folytattuk utunkat Bad Sulzába, ideiglenes otthonomba. Sem a másik két tesóm, sem az anyuka nem beszél angolul, csak a lány ezért eléggé idegesít hogy nem értek szinte semmi csekély "némettudásommal", így elhatároztam hogy 1 hónap alatt megtanulom a nyelvet. A nap többi részét azzal töltöttük hogy beállítsuk az internetet a gépemen, ami nem igazán sikeredett. Több órás hosszas próbálkozások után fény derült a problémára: Az ESET Smart Security tűzfala blokkolt minket, miután azt kikapcsoltam lett ujjongás meg internet. Ezután kipihenve a nap fáradalmait nyugovóra is tértem.

Másnap (ma) már 10kor felkeltem! Reggeli, majd elmentünk megnézni a Bad Sulza-i termálfürdőt, nagyon pöpecül meg van csinálva, 2006-ban el is nyerte Németország legjobb termálfürdője díjat. Ez igen. De nemcsak fürdő hanem masszázs, pedikűr, manikűr és egyéb nyalánkságok is megtalálhatók. A fogadótestvéremmel - Mariával - hazamentünk, mutatott egy kis részt a városból, nem sokat ugyanis szakadt az eső, úgyhogy rövidesen haza is mentünk. Mivel nagyon rég nem edzettem (már vagy 5 napja) gondoltam csak kéne. Az eső után elmentem egyet futni, azonban 11perc 35 másodpercet futottam összesen, ugyanis legyőzött az eső. Hazajöttem, és nemsoká elállt. "Velem nem baszol ki!" Gondoltam magamban, és újra kimentem futni, futottam bicikliúton, parkban, a városban, majd hazajöttem és egy elég régi hintaszerű valamin (amin már hinta nincs)  húzóckodtam párat. Nem a legjobb mert kicsi és két oldalt van ilyen kiálló cucca, tehát komolyan nem lehet rajta edzeni, viszont bemelegítésnek nem volt rossz. Majd kinézek magamnak egy jó kis játszóteret és elfoglalom. Most pedig kisütött a nap, ami bosszantó ugyanis már fürödtem meg kajáltam, de elvileg holnap már jó idő lesz. Mára nézve a további programok: némettanulás, filmnézés és a komplex számokban való elmélyülés. Elég jó.

Üdvözlök mindenkit otthon, nincs 1 év és élőben is beszámolok.

Alles gut

Bali